Az Év Fája - 2014 - A gödöllői vadkörtefa matuzsálem
Fotó: Takács Gábor

Mesebeli vén vackorfa a gödöllői Szent István Egyetem botanikus kertjében áll.

A magányos óriás túlélte a dicső szabadságharcot, átvészelte a huszadik század vérzivataros éveit. A helyi legenda szerint Grassalkovich Antal gróf ültette, aki egy szerencsés kimenetelű vadászat után a sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedékre. Hálája jeléül elrendelte, hogy gödöllői birtokán 1000 vadkörtét ültessenek a jeles fa tiszteletére. A huszadik század hajnalán még hét idős példány alatt pihentették a pásztorok nyájaikat, de napjainkban már csak egy túlélője maradt a sokadalomnak…

A sikeres isaszegi csata után nem meglepő, hogy a természethez, a növényekhez gyermekkora óta vonzódó Kossuth Lajos nem a nyüzsgő gödöllői főhadiszálláson, a kastélyban, hanem az akkor már terebélyes vadkörtefa alatt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot.

A kiegyezés után az uradalmat koronázási ajándékként megkapó királyi családból, a bájos és a magyarság számára oly kedves Erzsébet királyné, Sisi igyekezett felfedezni kedvenc nyaralóhelyének minden zegét-zugát. Egyik első kilovaglása során éppen az erdő szélén nyargalt, amikor megpillantotta a vadkörtefát. A gyeplőt sebesen megrántva megállította száguldó paripáját. A fa éppen akkor érlelte bőkezűen termését és a lelkes Sisi megfelejtkezve az udvari etikettről örömében kiáltozva lelkesen megölelte a fát, majd jóízűen falatozott a vén fa földre hullott, érett gyümölcseiből. Innentől kezdve gyakran látogatta a matuzsálemet, nyáron szívesen hűsölt lombjai alatt, tavasszal virágpompájában gyönyörködött, míg ősszel a hatalmas lombozat színkavalkádja ejtette ámulatba a királynét, aki nyugalmat és békességet talált a fa tövében. Állítólag itt ismerkedett meg Andrássy gróffal is, aki fülig szerelmes lett belé, ezért a gödöllőiek azóta is a szerelmesek fájaként tartják számon a jó öreg vackort.

A világháborúk alatt és köztük, a gazdasági világválság idején sok szegény ember, és félénk, de éhes vad számára jelentett örömöt, vitaminforrást és reménysugarat a fa bőkezű termésáldása. Nem véletlen, hogy az 1959-ben kijelölt, négyszögletű egyetemi botanikus kertnek éppen a közepén nyújtja ég felé vaskos ágait az idős vadkörtefa, dacolva viharokkal, jégesővel és a nyári tikkasztó kánikulával.

A kert megalapítása óta az erdei vadak már nem élvezhetik savanykás, tápláló gyümölcsét, de a madarak és a rovarok szinte megrészegülve élvezik a természet minden évben megújuló bőségét, a gyümölcsáldást, míg tavasszal és ősszel fáradt vándormadarak pihennek meg, és gyűjtenek erőt a vén vadkörtefa ágain.
Mesebeli hősünk, a mimózalelkű sárkány, Süsü sem kívánhatna nagyobb és bőségesebb termésű példányt, mint a kedvenc gyümölcsét termő gödöllői vackorfát...