Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked. Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett, S ím kész ajándékra a virágcsokor. Kérlek, bármerre is sodor az élet, Ajándékom vidd magaddal, Akár gyalog jársz, akár víg fogattal. Csokrodban első virágszál a szeretet, Azért oly fontos, mert Istentől ered. Emberi sorsok összeötvözője. Ha elveken nyugszik, nem múlandó, Neked is ilyen szeretet a jó. Türelem a második virágszál, Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál, Bármi is menjen végbe a szívedben. Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen, S vihar ne zúgjon el családod felett, Így gazdagabb lesz benned a szeretet. Csokrod harmadik virága a hűség, Amit megkíván tőled a föld s az ég. Hű légy Istenhez és szent elveihez, Hű légy férjedhez és gyermekeidhez, Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe, S szívetek legyen mindig összekötve. A negyedik virágszál a kedvesség, Az arcod, ha olyan, mint a derült ég, Ha bosszúság fellege el nem fedi, S a gyűlölet soha torzzá nem teszi, Meghódítja még az ellenségedet is, Otthonodban nem lesz ború és tövis. Az ötödik virágszál a szorgalom. Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom A házban és minden csak terád várjon, Míg az idegek összetörnek fájón. A szorgalom az, ha végzed a munkád, Mint csillag az útját, lassan, de folyvást. Virágcsokromat átnyújtom neked, S kívánom, a jó Isten legyen veled! Illatozz otthon, vagy a zord idegenben Mindig derülten, mindig kedvesebben, Míg eljön Urunk, s bú válik örömre S virágcsokrába beköt majd örökre.. Vers a barátságról Amit egyszer már leírtál, Kitörölni nem lehet. Ha valamit elhibáztál. Be kell látnod bűnödet. Ellenben egy tollvonással, Barátom nem fog a radír. Barátod ha megbántottad, Őszinteség a gyógyír. A barátság nem játékszer, Féltve őrzött drága kincs. És két szempár haragjánál, Nincs szorítóbb bilincs. Többet ér egy igaz barát, Mint ezernyi láda pénz. Mert ha van egy jó barátom, Megtartani ám nagyon nehéz. Oly sok embert rejt a szívem, Akikért harcolnék hűen. Oly sok ember nyúlna felém, De nekik nincsen remény. Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok, Így osztódni nem tudok. Nem marad semmi hát, Csak a sziklaszilárd barátság, Mely erős mint a szikla. Nincs aki földbe tiporja. A szikla is örökké áll, Ilyen ez a szilárd barátság, Jöjjön tél, fagy vagy orkán, Nem dönti le a sziklát. Ilyen az én lelkem is, Mely rajtad mindig segít! Bár néha megtörök, De mint a szikla nem török! Ne félj míg engem látsz, Mert megmarad a barátság, Mely míg élek szilárdan áll!

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.
Vigyázz, hogy a szó, a könny ki ne essen,
S vihar ne zúgjon el családod felett,
Így gazdagabb lesz benned a szeretet.

Csokrod harmadik virága a hűség,
Amit megkíván tőled a föld s az ég.
Hű légy Istenhez és szent elveihez,
Hű légy férjedhez és gyermekeidhez,
Idegen arc soha ne ejtsen tőrbe,
S szívetek legyen mindig összekötve.

A negyedik virágszál a kedvesség,
Az arcod, ha olyan, mint a derült ég,
Ha bosszúság fellege el nem fedi,
S a gyűlölet soha torzzá nem teszi,
Meghódítja még az ellenségedet is,
Otthonodban nem lesz ború és tövis.

Az ötödik virágszál a szorgalom.
Nem jelenti, hogy nagy legyen a forgalom
A házban és minden csak terád várjon,
Míg az idegek összetörnek fájón.
A szorgalom az, ha végzed a munkád,
Mint csillag az útját, lassan, de folyvást.

Virágcsokromat átnyújtom neked,
S kívánom, a jó Isten legyen veled!
Illatozz otthon, vagy a zord idegenben
Mindig derülten, mindig kedvesebben,
Míg eljön Urunk, s bú válik örömre
S virágcsokrába beköt majd örökre..


Vers a barátságról

Amit egyszer már leírtál,
Kitörölni nem lehet.
Ha valamit elhibáztál.
Be kell látnod bűnödet.

Ellenben egy tollvonással,
Barátom nem fog a radír.
Barátod ha megbántottad,
Őszinteség a gyógyír.

A barátság nem játékszer,
Féltve őrzött drága kincs.
És két szempár haragjánál,
Nincs szorítóbb bilincs.

Többet ér egy igaz barát,
Mint ezernyi láda pénz.
Mert ha van egy jó barátom,
Megtartani ám nagyon nehéz.


Oly sok embert rejt a szívem,
Akikért harcolnék hűen.
Oly sok ember nyúlna felém,
De nekik nincsen remény.
Fáj, fáj, hogy csak egy vagyok,
Így osztódni nem tudok.
Nem marad semmi hát,
Csak a sziklaszilárd barátság,
Mely erős mint a szikla.
Nincs aki földbe tiporja.
A szikla is örökké áll,
Ilyen ez a szilárd barátság,
Jöjjön tél, fagy vagy orkán,
Nem dönti le a sziklát.
Ilyen az én lelkem is,
Mely rajtad mindig segít!
Bár néha megtörök,
De mint a szikla nem török!
Ne félj míg engem látsz,
Mert megmarad a barátság,
Mely míg élek szilárdan áll!